A hazai partifecske állomány szempontjából döntő jelentőségű tiszai állomány alakulása 1986 és 2004 között

A teljes magyar partifecske populáció 20-50%-a fészkel a Tisza magyar szakaszán lévő partfalakban, amely természetes élőhelyek optimális fészkelési lehetőséget biztosítanak a faj számára, ugyanakkor az elsősorban ember által kialakított partfalakhoz képest (homokbányák, gödrök, csatornák,…stb.) nagyobb védettséget jelentenek mind az emberi mind a természetes okokból származó hatásokkal szemben.

Az 1999 előtti évekhez képest 50%-kal kisebb, de 1999 óta jelentős csökkenést nem mutató partifecske állomány a Tisza magyar szakaszán (2.ábra).

2.ábra. A Tisza teljes magyar szakaszán (piros) és a Tisza Tuzsér-Tokaj közötti szakaszán (kék) fészkelő állomány nagysága (pár) 1990-2004 között (teljes Tisza szakasz) és 1986-2004 között (Tuzsér-Tokaj).

A tiszai állomány esetében igen jelentős negatív hatása volt az 1998 évi „zöldárnak”, amely áradás június második felében elpusztította a teljes első költést a Tiszán, így rendkívüli szaporulat csökkenést eredményezett.

Megdöbbentő, hogy a tiszai állomány 1998 óta nem volt képes a korábbi átlagosan 25 000 páros nagyságot ismét elérni!

Nagyon valószínű, hogy a tiszai állomány esetében a homokbányákból való bevándorlás mérsékli az országosan kimutatható állománycsökkenést.

A jelentős csökkenés okainak feltárása a következő évek feladata. Eddigi vizsgálataink alapján nem kizárt, hogy az utóbbi évek rendkívüli időjárása a fészkelési időszakokban (pl. 2003 jelentős csapadékhiány, 2004 hűvös, szeles, csapadékos idő) jelentős szerepet játszhat, azonban az afrikai vonuló és telelő területeken történő kedvezőtlen élőhelyi változások is közreműködhetnek. A tiszai állománynál bekövetkezett 1998 évi drasztikus szaporulat csökkenés és az azt követő évek alacsony állománynagysága felhívja a figyelmet az adott évi fészkelési siker jelentős állománynagyság befolyásoló szerepére. Ezért különösen fontos a fészkelő telepek háborítatlanságának fokozott biztosítása az országos felmérő hálózat révén.

Dr. Szép Tibor 2005-04-21