A Szamoson és a Tiszán 2000 februárjában levonuló cián szennyezodés, illetve márciusban a Tiszán levonuló nehézfém szennyezõdés különösen nagy jelentõséggel bírt a 2000 júliusáig elvégzett munkákban. A korábbi években elvégzett országos felmérõ munkák eredményei alapján tudjuk, hogy a Tisza magyar szakaszán a partifecske hazai állományának 30-40 %- fészkel (1999-ben az ország területének 21.6%-ra kiterjedõ felmérés alapján 45800 pár partifecskét mértünk fel az országos felmérõ hálózatban résztvevõk segítségével, ábra) így az itt bekövetkezett ökológiai katasztrófa ezen faj hazai állományát közvetlenül fenyegette és fenyegeti. Az érintett partifecske állománynál az MME 36.sz. Nyíregyházi Helyi Csoportunk 1986 óta végez rendszeres monitoring vizsgálatot, amely különösen szükségessé tette ezen állományra való fokozott figyelmet a projekt keretében. Két jelentõs hatással kellett számolnunk: 1- a szennyezés kiváltotta esetleges jelentos táplálékhiány és 2- a nehézfémek okozta fejlodési és genetikai veszélyek.
A helyzetet nagyban nehezítette, hogy 2000 tavaszán az évszázad árvíze vonult le a Tiszán, amely árvíz elöntve a tiszai fészkelésre alkalmas partfalakat az elsõként visszaérkezõ partifecskék számára lényegében lehetetlenné tette a fészkelést a Tisza mentén. Munkánkban a tervezetthez képest a fenti okok miatt kiemelt szerepet kapott a Tiszán és Tisza mentén fészkelõ állományának vizsgálata.
Munkánkban a szennyezõdések levonulása után közvetlenül végeztünk folyóbejárást a jég levonulása után Tisza Tokaj-Tiszatelek szakaszán motorcsónakkal a szennyezõdés okozta változások regisztrálásra. Bejárásaink során nem tapasztaltunk jelentõs változásokat, madár pusztulásokat. Az elsõ partifecskék április közepén való megérkezésétõl kezdõdõen folyamatosan kisértük figyelemmel a madarak megtelepülését a Felso-Tiszán és az ezen szakasz körzetében lévõ homokbányákban. E munka különösen fontos volt, hisz a partifecskék akár tömeges betelepülése is várható volt a homokbányákba a szennyezõdések által esetleg beálló táplálékhiány miatt, illetve az évszázad árvíze okozta fészkelõhely hiány miatt.
A Tisza mentén fészkelõ partifecskék esetében minimális a partfalak omlása által okozott fészek és fióka pusztulás, amely probléma ugyanakkor a védelem ellenére az egyik legnagyobb gond a legális, illetve illegális homokbányákban fészkelõ partifecskék esetében. Amennyiben a hazai állomány 30-40%-át adó tiszai állomány homokbányákba kényszerülne a fenti okok miatt, akkor igen jelentõs természetvédelmi problémák állhatnak be e faj védelmében, hisz a korábbiaknál több homokbányában és azokban a korábbiaknál nagyobb számban költöttek volna. Ezen nagyszámú homokbánya védelme, a pusztítások megakadályozása rendkivüli erõfeszítéseket követelnek meg.
Munkánkban a hazai és a tiszai állomány legjelentõsebbikén, a Felsõ-Tisza mentén élõknél követtük figyelemmel a madarak érkezését és megtelepedését vizsgálva azt, hogy vajon a fentiekben leírt problémák miatt várható-e a partifecskék tömeges áttelepülése a homokbányákba, mert amennyiben e folyamat beindult volna, úgy egy rendkivül intenzív média kampány szervezését kezdtük volna meg a homokbányákban fészkelõ állományok védelme érdekében az 1998-as sikeres tapasztalatok alapján. Ezen kampányok hatékonyságának fenntartása érdekében csak akkor kívántuk megkezdeni a média munkát, ha a terepi adatok egyértelmuen a tömeges áttelepülést mutatták volna.
A heti gyakorisággal a Tisza Tokaj-Tiszatelek szakaszán, valamint az ezen szakasz körzetében lévõ homokbányákban való terepi felmérõ munkánk eredményei kimutatták:
1- Az elsõ partifecskék az utóbbi 15 év során 2000-ben érkeztek vissza a leghamarabb a fészkelo területekre, kb. 2 héttel az átlagoshoz képest (április 10-13), és ez a korai érkezés igaz volt az egész állományra, tojásrakás, a költés és a fióka reptetés megkezdésére egyaránt. A jelenség hátterében a már 1999-ben elõrejelzett kedvezõ afrikai telelési körülmények, csapadékos november-április 1999/2000 telén, állhattak.
2- Az elsõként visszaérkezett partifecskék a Tisza magas vízállása következtében a vizsgált Tisza szakasz (Tokaj-Tiszatelek, 36 km) 10-15 km-es körzetében lévõ homokbányákban kezdték meg a költést a legnagyobb számban (2000.05.01: 2075 pár) a tiszai partfalakhoz képest (2000.05.01: 280 pár, a Tisza Tokaj-Tiszatelek szakaszán).
3- A Tisza Tokaj-Tiszatelek közötti szakaszán május 1-tól a fészkelésre alkalmas partfalakat már nem lepte el a Tisza és azok napról-napra egyre nagyobb méretben és számban álltak rendelkezésre a fészkelõ madarak számára így május közepére már a homokbányákat meghaladó számban fészkeltek a madarak a tiszai partfalakban (2000.05.11. homokbányák: 2725 pár, Tisza: 2960 pár).
4- A csapadékhiány következtében egyre kisebb vízszintre apadó Tisza mentén mind nagyobb számban és méretben alakultak ki a partifecskék fészkelésére alkalmas friss partfalak, amely következtében az április közepétõl folyamatosan, mind nagyobb számban fészkelõ partifecskéknek megfelelõ méretû, eloszlású és minõségu partfalak álltak a rendelkezésükre, így a homokbányákba való jelentõs áttelepülés megszünt.
5- Az árvíz elvonulása utáni idõszakban a tiszai telepeknél nem tapasztaltunk semmilyen a korábbi évektõl való eltérést a fészek felhagyásokat, fiókaszámokat tekintve, így a szennyezések miatti esetleges táplálékhiány, mint a partifecske állományt veszélyeztetõ faktort május végére elvethettük.
6- A Tiszatelek határában lévõ partifecske telepen, valamint a Tisza Tokaj-Tiszatelek szakaszán és körzetében lévõ telepeken a 15-ik Akcio Riparia Ifjúsági Kutatótábor keretében való gyûrûzõ munka, fogási és biometriai mérési eredményei alapján nem tapasztaltunk a korábbi évektõl eltérõ mértékû változást a fiókák esetében. A Tiszán végzett megfigyeléseink alapján a korábbi tizenötévben soha sem tapasztalt mértékû árvaszúnyog rajzások voltak a folyómentén, amely rovartáplálék bõség kedvezõleg hatott a fiókák fejlõdésére. A nehézfémek okozta esetleges hatások feltárása ugyanakkor további vizsgálatokat igényelnek majd.
7- A Tisza magyar szakaszán 21500 pár partifecske fészkelését regisztráltuk 2000-ben, ez a szám 10%-al haladja meg az 1999-ben regisztrált 19620 páros értéket és így a Tisza magyar szakaszán megállapítható, hogy a fészkelõállomány nem csökkent, hanem az 1999 évi elõrejelzéseknek megfelelõen valószínû, hogy növekedhetett. A legkorábban érkezett madarak a Felsõ-Tiszán tapasztaltakhoz hasonlóan a tiszamenti homokbányákban költhettek, így 10%-ot meghaladó lehetett az állománynövekedés egyrészt az 1999-ben tapasztalt magas költési siker, másrészt az 1999/2000 kedvezõ afrikai telelési idõszaknak köszönhetõen.
Munkánkban nagy hangsúlyt fektettünk az elsõként érkezett, a legjobb „minõséggel" bíró egyedek alkotta, homokbányákban kialakult telepek védelmére, amelyeket a rendszeres ellenõrzések, a tulajdonosokkal való elõzetes egyezetetések, valamint az azokat használókkal való közvetlen beszélgetések és egyeztetések révén jó hatékonysággal tudtunk megvédeni és csupán néhány elszigetelt esetben következett be fészek pusztulás homokhordás miatt, amelyet jelentettünk az illetékes természetvédelmi hatóságnak.
2000.07.24. Dr. Szép Tibor
