Partifecskék megtelepítési lehetőségei
A partifecskék számára megfelelő partfalat vízes élőhelyek 1-10 km -es körzetében (folyók, tavak, mocsaras területek) célszerű kialakítani.
A partifecskék tartós megtelepedéséhez olyan partfal kialakítása szükséges, amely legalább 1.5 m függőleges magassággal és legalább 5 m vagy annál több hosszúsággal rendelkezik.
Fontos, hogy a függőleges partfal a költési időszakban, április-augusztus, lehetőleg stabil legyen (ne omoljon le), amely a partfal talajminőségétől függ (laza homokos talaj esetén 2 m-nél magasabb függőleges partfal könnyen omolhat, kötöttebb talajok esetén 2-3 m magas partfal is stabil lehet).
Fontos, hogy a partfal teteje ne erdővel, bokrokkal, hanem inkább gyepes élőhellyel legyen borítva.
Fontos, hogy a madarak áprilisi visszaérkezése előtt, az előző évi üregekkel teli partfal helyet új partfal álljon rendelkezésre (!). A régi üregekben a partifecskék parazitái maradnak meg, ezért gyakran kerülik a régi üregeket tartalmazó partfalakat, illetve ha beköltenek, akkor a fiókák túlélését nagyban csökkentő magas parazita fertőzés alakulhat ki!. Tehát tartós, rendszeres megtelepedésre akkor lehet számítani, ha a partifecskék által lakott partfalat, a madarak augusztus végi távozása és az április eleje-közepi leghamarabbi érkezése előtti időszakban eltávolítják/lebányásszák.
Amennyiben a partfal kialakítására rendelkezésre álló terület mérete miatt nincs arra lehetőség, hogy több éven keresztül a régi üregekkel teli partfalat elszállítsák, úgy megoldás lehet, hogy a régi üregekkel teli földet a friss partfaltól távolabb helyezik el, melegvérű állatokra veszélytelen piretrin/permetrin alapú kullancsírtóval permetezik le a deponálás során, majd néhány év múlva az partifecskék számára kialakítandó új partfalat a korábbi években deponált részen alakítják ki. E módszerrel egy kisebb területen lehet a fészkelés után áthelyezett és néhány év alatt megfelelően "tömörödött" részeken újra és újra partfalakat kialakítani.
Sajnos egyre gyakoribb, hogy a felszaporodott róka állomány miatt a rókák a fészkek jelentős számát képesek kiásni, illetve lakott települések közelében a szabadon mozgó házimacskák képesek sok fiókát etető egyedet, illetve fiatal tapasztalatlan fiókát zsákmányolni. Ha ilyen veszély lehetőségével kell számolni, akkor a kialakult kolónia előtti partfalnál villanypásztorral lehet tapasztalataink alapján a leghatékonyabban védekezni. Ekkor a partfal előtt kb. 0.5 m távolságra kell kb. 0.5 m magasságban kihúzni a villanypásztor vezetékét, valamint a partfal tetején , az annak szélétől számított 0.3-0.4 m távolságban kb. 0.5 m magasságban kihúzni a villanypásztor vezetékét. A villanypásztor ilyen módon való kihelyezése hatákonyan védi meg a róka, borz, kutya, macska okozta ragadozástól a telepet.
Ideális az, ha a kialakított partfal körbe van kerítve a költési időszakban (a partfal tetején a szélétől számított min. 2 m távolságban, a partfal előtti és oldali részen min. 5-10m távolságban. Egy ilyen megoldással el lehet kerülni a balesetveszélyt (pl. gyerekek leesése a partfal tetejéről, a partfalnak az ott álló személyre való omlása), illetve villanypásztorral kiegészítve csökkenteni a ragadozók és az emberi zavarás okozta veszteséget.
A talajkitermelés, bányászat szabályozása igen kötött és a bányakapítányságok felügyelik. A partifecskék számára fontos rendszeresen megújúló partfalak biztosítása a jelenlegi "bányászati" előírások "határzónájában" van, amely kezelése helyről/helyre változik.
Néhány nyugat-európai országban beton elemekből készített partifecske telepeket is telepítenek, ahol a fecske üregek számára beton elemekbe homokot tesznek. E telepek esetében a költés után el kell távolítani/parazitákltól mentesíteni kell az üregekben lévő homokot, amely jelentős feladatot jelent. Az ilyen mesterséges telepek kialakítása több millió forintot igényel.
A megtelepítéssel kapcsolatos külföldi linkek:
Dr. Szép Tibor 2021-02-18