Partifecskék bajban, zöldár a Tiszán
Fokozott figyelem szükségessége a homokbányákban kialakuló telepekre
Az utóbbi hetek jelentős esőzései nyomán árhullám vonul le a Tiszán, amely árhullám szinte teljes egészében elpusztítja a mintegy 20 ezer páros tiszai partifecske állomány fészkeit a következő napokban. A Magyar Madártani Egyesület (MME) ökológiai kutatócsoportja adatai alapján, a Tiszán a partifecskék többségénél kotlás zajlik az árhullám érkezésekor. A fészküket elvesztő partifecskék többsége a következő hetekben várhatóan pótköltésbe kezd homokbányákban, vagy akár házalapok, csatorna készítés során kialakult partfalakban. Rendkívül fontos, hogy a védettség alatt álló, vonuló partifecskék pótköltése sikeres legyen, mert az nélkülözhetetlen a vonulás és telelés során jelentős természetes pusztulás pótlására.
Átlagosan a költő madarak több, mint 60%-a elpusztul a két fészkelési időszak közötti vonulás/telelés megpróbáltatásai során, így nélkülözhetetlen a sikeres szaporodás az állománynagyság stabilizálásához. Fontos, hogy a következő hetekben főként a Tisza környéki homokfalakban, de akár távolabbi helyszíneken kialakuló partifecske telepek háborítatlanságát biztosítsuk, mert a pótköltések sikertelensége a hazai állomány jelentős, akár 50%-os csökkenését eredményezhetik a következő években.
A három hazai fecske faj közül, füsti fecske, molnár fecske és partifecske, a partifecske állománya a legkisebb hazánkban. E fecskefaj olykor több ezer páros telepeken fészkelnek. Minden évben új üreget ásnak fészkeiknek hogy elkerüljék a régi fészkekben kifejlődő parazitáik okozta veszteségeket s ezért találhatóak telepeik a folyók szakadópartfalaiban, illetve működő homokbányákban vagy házalapok partfalaiban. A hazai állomány jelentős csökkenést mutat az 1999 óta folyó országos felmérések alapján, amely nem volt jellemző eddig a Tiszán fészkelő állományra. A Tiszán, a folyó menti természetes szakadófalakban fészkelő partifecske állomány Európa egyik utolsó, nagyszámban a természetes élőhelyen élő állománya, amely a teljes hazai állomány 20-50%-t teszi ki és jelentős szerepe van a kárpát-medencei állomány fennmaradásában.
A Tiszán, főként a Tiszalök feletti szakaszon, e faj számára optimális fészkelő és táplálkozási élőhelyek állnak rendelkezésre, amelyek a többi, főként emberi tevékenység révén kialakult élőhelyekhez képest, átlagosan sikeresebb szaporodást biztosítanak, pótolva a vonulási és afrikai telelési veszteségeket. A Tiszán átlagosan 8 évente fordul elő a jelenlegihez hasonló, a fészkelési időszakban jelentkező zöldár az utóbbi 100 év adatai alapján. A legutóbbi 1998-ban volt, ami fiókák kirepülése előtti hetekben következett be, így a fészkelő madarak töredékének maradt elég lehetősége a pótköltésre. Az 1998 évi zöldár után a tiszai állomány csak 2004 után érte el ismét a zöldár előtti állománynagyságot!
Képek a hatásról:
Tiszatelek teleprészlet 2006.05.24-én (a fehér pontok 1m-re vannak függőlegesen egymástól)
Ugyanazon teleprészlet Tiszatelken 2006.06.01-én.
Kenézlő mellett egy teleprészlet 2006.06.29-én
Ugyanaz a teleprészlet 2006.06.01-én
majd 2006.06.05-én
További információk a partifecskéről és a 2006 évi helyzetről az MME „Partifecske Hírek” WEB lapján olvashatóak (http://zeus.nyf.hu/~szept/partifecske/riparia.html).
2006-06-07